Ezt a storyt én magam írtam,remélem tetszeni fog! (Semmi valóság alapja nincs!!) Az oldal,és a történet még szerkesztés/folytatás alatt áll! ;)

Barátok és Szerelmek

1 fejezet

A repülőn ültem és próbáltam kikapcsolni az agyam.Nem akartam semmire sem gondolni,csak kihasználni hogy nemsokára megint Los Angelesben leszek,és láthatom a testvéremet,Jessicát. Három hónapja nem találkoztunk. Míg én egész nyáron egy nevelő-táborban voltam,ő otthon volt a barátaival,és élvezte a nyarat.Életem legrosszab vakációja volt a mostani.De ez már mind nem számít,csak az a fontos hogy pár óra mulva minden a régi lesz.-próbáltam elhitetni magammal,de tudtam hogy sohasem lesz már minden rendben,semmi nem lesz már olyan mint 2 éve. Mikor még anya élt.-Arra kaptam fel a fejem hogy már leszálltunk,és az emberek tolongtak ki a repülő ajtaján.Amint leszálltam és beszívtam a levegőt,tudtam hogy megjöttem,végre itthon vagyok. Ebben a percben megláttam apámat,ahogy felém jön boldogan. Nagyon mérgesen váltam el tőle,de tudtam hogy ha a saját oldalamra akarom állítani,akkor békét kell kötnöm,egyenlőre.

-Kicsim!!!-szólalt meg apa tőlem egy méterre,majd szorosan átölelt.

-Szia apu!-mondtam nem túl lelkesen.-Miujság?

-Hiányoztál a nyáron,és nemcsak nekem Jessnek is........

-Ti is nekem...

-És tudod kicsim,Melindának is hiányoztál!

-Ja,annyira a szive csücske vagyok hogy 3 hónapra elküldött egy nevelő-táborba!!!! Gondolom mennyire hiányozhattam neki,de tudod mit?! Hagyjuk azt a...szóval Melindát,nem érdekel és nem akarok miatta megint veszekedni veled!!-és ezzel beszálltam a kocsiba és becsaptam az ajtót.

A hazafelé út csendesen telt. Nem sokat beszéltünk, mind ketten fáradtak voltunk és semmi kedvünk sem volt veszekedni. Amint beléptünk a házba,tudtam hogy háború kezdődik,és hogy csak egyetlen győztes lehet!

- Vanessa!!!- üvöltött Melinda fülsüketítően-Jaj,annyira örülök hogy újra itthon vagy velünk!! Annyira hiányoztál mindenkinek!

-Hi!-mondtam ellenszenvesen,és felmentem a lépcsőn."Majd a vacsoránál megkapja a magáét"-gondoltam magamban miközben levágtam a bőröndömet a földre,és üdvözöltem kiskutyámat, Fannit. Gyorsan átöltöztem,és elindultam Jess szobája felé, kutyám kiséretében.Allig vártam hogy újra láthassam ikremet,és kiöntsem neki a lelkem. Bekopogtam halkan a fehérre mázolt ajtón,és vártam hogy meghalljam tiszta és lágy hangját. „igen"-hallatszott a válasz.Óvatosan benyitottam.....

-Halihó!!!-köszöntem örömmel,és ekkor leblokkoltam.

-Nessa!!!- kiáltott Jess,és már a nyakamban is landolt.-Jaj,annyira hiányoztál nővérkém!!!-és közben szorosan átölelt.

-Teis nekem hugi! De..ömm,kik ezek? -s néztem körbe a szobában ülő három emberen.Egy fekete hajú korunkbeli lány volt,melyen végig simult halványkék miniruhája,és két férfi,de nem akárkik. Bill és Tom Kaulitz ült a hugom ágyán kényelmesen.

2 fejezet

-Őhm,ők a barátaim..-szólalt meg Jess mikor elengedett- Lexi..-mutatott rá a fekete hajú lányra-Tom,és Bill ..

-Szia!-Lexi,és most vettem csak észre hogy a lány Bill ölében ül.

-Hello!-köszönt egyszerre Bill és Tom kedvesen.

-ŐŐ,izé,sziasztok...-mondtam makogva,mert mindenre számítottam de arra nem hogy a hugomnak sztár haverjai lesznek mire hazaérek a táborból.-Én Nessa vagyok,Jess ikertesója....

-Igen,hallottunk már nagyon sokat rólad! És örülünk hogy végre megismerhetünk!-szólalt meg Bill káprázatos,tiszta és lenyűgöző hangján.

-Hát,énis örülök hogy megismerhetlek titeket!

-Na,és most mesélj Nessa!-szólt rám Jess határozottan-Nagyon szörnyű volt?!

-Miért,hol is voltál?-vágott bele Tom a hugom szavaiba,és mély hangjától csak úgy reszketett a szoba. Annyival mélyebb,és érdesebb volt a hangja,mennyire más Billétől,de mégis mennyire gyönyörű és csodálatos. Simogatta a lelkemet ez a  hang.

-Apám csaja elküldött egy nevelő-táborba mert nem csíp.Bár,ez kölcsönös,csak egy másodosztájú ribanc,akinek kell apa pénze..-szóltam ellenszenvesen

-Sajnálom..-modta Tom együttérzően.

Aztán elmeséltem nekik mindent,és ők türelemmel és figyelemmel hallgatták a rossz élményeimet. Észre sem vettük hogy az idő elrepült és már késő este van.

Miután befejeztem a nyári eseményeket,és ők is elmondták az övéiket,lementünk vacsorázni együtt.

-Tudom hogy nem hiszel nekem Nessa,de tényleg hiányoztál,és én csak mindent miattad tettem,hogy elszakadj attól a mocskos bandától és a drogos fajtájuktól!-szólalt meg undorodva mostohaanyám az asztalnál.

-Neked én Vanessa vagyok, és az a mocskos banda az életem,ők szeretnek és mellém állnak,segítenek nekem,ahogy anyu is tenné!!-vágtam vissza határozottan,de még én is észrevettem a hangomban bujkáló szomorúságot az édesanyám emlékére visszagondolva.

-Kicsim,kérlek,had töltsünk el egy vacsorát békében!-kérlelt apám szomorúan

-Elment az étvágyam!-ezzel felkeltem és felrohantam a szobámba.

A könnycseppek sorban,egymás után folytak le az arcomon. Régóta nem sírtam már.Egész nyáron arra készültem,hogy szembeszálljak ezzel a szajhával,de nehezebb lesz mint gondoltam.Késő.Tulságosan belopta magát apu szívébe.....

A gondolataim sokaságából a telefonom csörgése ébresztett fel. Brad hívott,a banda főnöke amelyikhez tartozok. Megigértem neki hogy amint hazaérek találkozunk,hiszen együtt járunk. Megtöröltem az arcom,és egy nagy levegővel elindultam lefelé....

Amint leértem felhuztam a dzsekimet,és próbáltam észrevétlenül kimenni,de egy hang megszólalt a hátam mögül....

-Hová mész kicsim?-apám állt mögöttem.

-Braddel találkozom...oké?-kérdeztem kelletlenül

-Nem,nem oké!-orrdított mostohaanyám,mellette Jess és  Billék.

-Na figyelj ide!-kezdtem rá keményen-Te nekem nem parancsolsz,nem vagy az anyám..szerencsére!

-Még lehetek a pótlója.....

-Felejcsd el!-üvöltöttem..-Ne merd magad hozzá hasonlítani! Ha te lennél az anyám,belehalnék az undorba és a szégyenbe!!!!!!

-Nessa,kérlek ne vidd tulzásba!-könyörgött Jess

-Én most elmegyek,majd jövök!!-és elmentem..

Hideg volt a levegő kint. Megbántam hogy nem húztam még egy pulcsit.Bár ez volt most a legkissebb gondom.....A banda törzshelye felé igyekezve, a gondolataim otthon jártak. Vajon ismét sikerült őket összeugrasztanom? Vajon volt értelme kicsapnom a veszekedést? Erre tudtam a választ.....bármi,ami csak egy rossz mondatot előidéz kettejük közt,az megéri számomra. Nem hagyhatom hogy bemocskolja az anyám emlékét Melinda!-ezek a gondolatok jártak a fejemben,miközben egyre lassabban,kimerültebben séltáltam az elhagyatott helyre. Mikor már pár méterre voltam a „célponttól" ismerős,régen nem hallott hangokat észleltem.

-Szia Cicám!!-hallottam szerelmem könnyed,laza hangját oldalról.

-Brad!-és odarohantam hozzá-Annyira hiányoztál!!-majd szorosan hozzábújtam.

-Te is nekem drágám!!-mondta gyengéden,és ajkát az enyémre helyezte. Most valahogy más volt. Erőszakosabban,vadabban és szenvedéjesebben csókolt mint máskor.-El sem tudod képzelni mennyire akartalak már látni!-és kezét a csípőmről egyre lejjebb,és lejjebb rakta.-Gyönyörű vagy most is,mint mindig!-szólt halkan vággyal tele.

-Brad,kicsit lassíts,oké?-szóltam,mert kezdett zavarni ahogyan viselkedik velem,sosem volt ilyen.-Hol vannak a többiek?

-Hát hol lennének? Bent vannak..a raktárban. Üdvözölni akarod őket is?

-Ami azt illeti,igen.

-Rendben,akkor menjünk be hozzájuk..........

Azzal bementünk a raktárba a többi bandataghoz. Tizenöten vagyunk.Mindenkit eggyesével üdvözöltem,és mindenkivel beszéltem,hiszen én vagyok a második legfontosabb a bandában,a főnök nője. Azután bedobtunk pár sört,és eldumáltuk az időt....

Hajnali háromkor néztem rá először az órára.

-Ideje hazamennem...-szólaltam meg halkan,már csak Braddel voltam...

-Pont most akarsz hazamenni,mikor együtt vagyunk,csak ketten?!-kérdezte párom szenvedéjesen,és láttam szemében a kielégítetlen vágyat...

-Brad,értsd meg,három óra, egész nap utaztam,és nagyon fáradt vagyok...

-Biztos?-és arca csupán egy ujjnyi távolságra volt az enyémtől

-Ne haragudj,majd beszélünk,oké?

-Rendben.-sóhajtott-Majd holnap  hívlak..

-Oké,szeretlek!-és megcsókoltam könnyedén.

-Énis! Jóéjt!-mondta szenvedéjesen,és én kábultan kimentem a raktárból,és elindultam hazafelé a sötét utcákon.

Örjöngeni fog Melinda hogy csak most érek haza..Persze ha egyáltalán megvártak,bár kétlem...

Ahogy mentem át az úton,lépteket hallottam a hátam mögül.Közelebb,közelebb,és közelebbről..A pániknak kellett volna eluralkodnia rajtam,de én mégis megnyugvást éreztem a közeledő léptektől.

- Nessa?- kérdezte egy mély,lágy,és gyönyörű hang

Gyorsan megfordultam,az elképesztő hang hallatára és az arcát kutattam a sötét idegennek.

3 fejezet

 

-Tom,te vagy az?-kérdeztem a sötét idegentől

-Igen,hát még csak most mész haza!?- kérdezte bársonyosan

-Ő,izéé..aha..nincs még annyira késő,csak 3 óra van...

-Akarod hogy hazakisérjelek?-ajánlotta fel udvariasan

-Nem akarlak feltartani...

-Nem tartasz..=)-és elindultunk most együtt felénk.

-Te?? Hová tartottál?-érdkelődtem kíváncsian

-Ja,én egy haveromnál voltam Billel, csak ő hamarabb elment mert nagyon fáradt volt. Lexi pedig mikor mi eljöttünk még ott volt nálatok Jessel.

-Értem,öhm,nem tudod,  mi volt otthon miután leléptem?

-Balhé. Jessel mi felmentünk a szobájába,és hallottuk amint Melinda és Anthy veszekednek. Jól megcsináltad.

-Ez volt a tervem. Nem hagyom hogy kihasználja apát!

-Megértem..

-Na de mindegy,beszéljünk inkább valami másról. Például,Lexi Bill barátnője?

-Igen,régóta együtt vannak, Nagyon nehezen,de összejöttek. Sok minden állt közéjük,de legyőzték. Iszonyúan szeretik egymást.De miért? Talán,teccik Bill?-kérdezte Tom kihívóan,és én majdnem összeestem a csodálattól.

-N..Nem,....-nyögtem ki allig érthetően,mire ő elnevette magát.Ez volt a legszebb dolog amit életemben láttam. Tomot nevetni. Káprázatos ajkai széthúzódtak az arcán,és tökéletes fogai kilátszódtak. A szeme csillogott,és a holdfény szikrázott márványsima bőrén.,

-Jól vagy?-kérdezte pár perc múlva aggódóan,mert meg sem tudtam szólalni..

-Őőő,aha,persze..csak kicsit elgondolkodtam.

-Oké,értem,de ugye tudod hogy az előbb nem győztél meg?!-szólalt meg mosolyogva

-Pedig tényleg nem tetszik Bill! Szerintem nagyon normális pasi,persze állati jól néz ki,de egy részről foglalt,más részről nekem is van hapsim.

-Óóó,értem.

-És neked?-kérdeztem ugyanolyan kihívóan mint ő az előbb.

-Hapsim?! Hülye vagy te?! Nem vagyok buzi..pff...fújj..-nevetett

-Csajra gondoltam,te sötét..8-)

-Jah,vagy úgy! Tudtam ám..Egyébként nem,nincs csajom,max egy éjszakás! De már arra sem utazom,én is a szerelmet keresem ..uncsi mi?

-Aha..nem, szerintem a szerelem klassz dolog,az ember életében öszintén,és igazából csak egyszer fordulhat elő....Na,de megérkeztünk..köszi hogy hazakisértél.

-Szívesen..

-Vagy,bejössz?

-Most? Inkább nem,hazamegyek alszom,holnap autógrammosztás lesz délelőtt..

-Akkor siess,mert fél 4 van.

-Vazze,télleg! Remek. Na,akkor jólvan. Szia,jóéjt,álmodj szépeket!-és elviharzott

Én pedig elkezdtem kotorászni a bőrdzsekimben a kulcsomat keresve. Természetesen nem volt nálam,és mivel felébreszteni senkit sem akartam és nyitva nem volt,bemásztam a kapun,majd fel az erkélyemhez. Gyorsan ledobtam magamról a ruháimat,és beálltam a forró zuhany alá,közben csak egy valakire gondolva......

Aznap éjjel jót aludtam. Az álmaim világában minden rendben volt.Semmi gond sem ,az anyukám még élt ,és boldogok voltunk együtt négyen. Braddal feltételek nélkül találkozhattam,és Jess is bepasizott.....Mikor kinyitottam a szemeimet már világos volt a szobámban. Hajnalban elfelejtettem leengedni a redőnyöket,így a nap könnyedén besütött a szobámba. Nyújtóztam egyet,és ránéztem a telefonomra. Fél tizenkettőre járt már.Egy perc alatt felöltöztem,és elindultam lefelé a lépcsőn. Tudtam hogy apu dolgozik,Melinda pedig fodrásznál van,utána pedig vásárlókörútra indul,szóval a mai nap jól indult. Ahogy leértem, a konyhából ismerős hangokat hallottam.

-Halihó!-köszöntem frissen az ajtóból.

-Jó reggelt!-köszönt vissza az ikrem.

-Szia Nessa!-üdvözölt ugyanolyan frissen Lexi.

-Jobb reggelt!-köszönt fáradtan Tom és Bill

-Hogy aludtál?-udvariaskodott Lexi

-Köszike jól,és ti?-Lexivel az első perctől fogva nagyon jó barátnők lettünk,és Billt és Tomot is nagyon megkedveltem. Mikor velük voltam úgy éreztem élek. Ezt még a banda sem tudta nyújtani nekem. Csak Jess és Brad. Csak velük voltak boldog pillanataim mióta édesanyánk elment.

-Én jól,de a fiúk keveset aludtak. Reggel kilencre már autógrammosztáson voltak.

-Ó,értem...-szólaltam meg közömbösen

-Hamar elaludtál tegnap,miután elváltunk?-kérdezte Tom

-Mért?-vágott a szavamba Jess.-Ti együtt voltatok? :O

-Nem,csak összefutottunk,és hazakisért Tom. Amúgy igen,elég hamar. Kimerített az utazás is,csodálkozom hogy addig fent birtam maradni.

-Aha.....-válaszolt Jess elgondolkodva...

-Na,szóval ti kajáltatok már? Mert én éhen halok...-szólaltam meg éhezve

-Igen,de csináltam neked is tojást. Megfelel?-kérdezte Jess

-Ühümm,imádom a tojásokat!!! -erre mindenki elkezdett nevetni

-Télleg?-kérdezte Tom kihívóan-Én is tudok adni ha kérsz!?-poénkodott

-A tiedet inkább kihagyom..majd máskor! :D -mondtam szenvedéjesen

-Vigyázz vele,mert szavadon fog!-Nevetett Bill

-Jólvan,majd vigyázok magamra!-és rákacsintottam Billre

-Rendben! Szójj ha segítség kell!-kacagott Lexi és Jess

Majd elkezdtem enni. A beszélgetésünk könnyed volt,felszabadító. Szerettem velük lenni,pedig csak második napja ismertem őket.Amint befejeztem az evészetet,Bill felajánlotta hogy menjünk sétálni egyet,különben ők elalszanak.

Gyorsan elmosogattunk,és elindultunk Los Angeles világos,és napsütötte utcáin.

Nem mentünk olyan régen,amikor megcsörrent a telefonom.Ránéztem a kijelzőre,de nem akartam felvenni. Most semmi kedvem sem volt a bandával lenni,mert tudtam hogy ujdonsült barátaim oda nem jöhetnének velem.....

-Nem veszed fel?-kérdezte Jess

-Hát,nem olyan fontos...ráér,majd visszahívom késöbb!!!-hazudtam gyorsan. Tudtam hogy fontos,sejtettem hogy mit akarnak....Brad egyik haverja lopásból tartja fennt a bandjátát,és az ő területüket.Pár napja beszéltek,és meggyőzte Bradet hogy segítsünk kirabolni nekik egy nagy ékszer boltot,a város szélén. Bár nem értettem sem én egyet,és még többen sem,követnünk kell a „főnök" parancsait. Ő olyan mint a farkasoknak az alfa hím. Hiába nem tetszik a döntése,meg kell tennünk különben kizárnak .Nem hagyhattam,hogy kizárjanak...Nekem a banda volt az életem,értük bármire képes voltam....

-Hééé,itt tetszik lenni velünk? Vagy lélekben máshol jársz?-kérdezősködöt Bill

-Hahó,Nessa!!!!!!-szólt rám Tom parancsolóan.

-Ja,izééé,itt vagyok,csak gondolkodtam kicsikét..-és ezzel le is zártam a témát.A nap hamar eltelt. Allig tünt pár percnek amíg együtt voltunk,közben több óra múlt. Lexinek és Billnek el kellett mennie,csak Tom,Jess és én maradtunk. Elmentünk hozzánk,mivel apám felhivott hogy hol vagyunk már,hiszen vacsoraidő van.Amint beléptünk Melinda rögtön elkezdett jópofizni,hogy ő nem haragszik a tegnapiért,mert tudja hogy nehéz időszakon megyek keresztül.

-Figyelj!-keztem rá-Add be másnak ezt a segítőkész mostahaanya szerepet,mert engem ezzel nem fogsz becsapni!

-Most mi a baj?-szólt halkan apu- Akármit tesz, vagy mondd neked semmi sem tetszik,és mindenbe belekötsz! Kicsim,bele kell törődnöd hogy anyu....

-Nem!!!!!!!!-üvöltöttem- Nem akarok beletörődni,abba meg még inkább nem hogy ez a nő akarja elfoglalni az őt megillető helyet! Amíg én élek,addig ő itt nem lesz boldog!-és kirohantam a házból. Tudtam,hogy ezzel nem fogom magam mellé állítani apámat,de nem bírtam Melindával egy levegőt szívni. A tudat,hogy csak kihasználja apámat,és minket is gyűlöl...szinte fojtogatott!!

Észre sem vettem,hogy rohanok...testem egész erejéből futottam,nem tudtam hová,azt sem hogy miért,a lábaim maguktól indultak el,és vittek magukkal. Pár perc múlva a temető kapuján száguldottam be. Egy női sírhoz mentem,olyan emberhez aki fontos volt számomra,és egy balesetben meghalt: az anyukámhoz.

Amint odaértem,összeestem és leborultam a sírra,a képét nézve a kövön. A könnyeim záporoztak,és az eső szakadt.

-Miért anya?-kérdeztem lélekszakadva-Miért kellet itthagynod minket? Miért..??..Én nem akarok így élni,nincs semmi ami miatt élnem kell..-ezután nem bírtam megszólalni,és csak sírtam,és könyörögtem hogy haljak meg....

-Nessa!-hallottam egy tökéletes mély hangot a távolból,melyből megnyugvás áradt hogy meglátott...

Lassan,megfordultam. Tom állt ott mögöttem pár méterre,és a zuhogó esőben rohant felém. A sötétben allig lehetett kivenni hogy ki az,de az ő tökéletes vonásait,bárhol és bármikor felismerném.

-Mi..mit keresel itt?-kérdeztem remegő hangomon

-Téged!-válaszolt gyorsan,és leült mellém-Nagyon aggódtunk érted. Már három órája elmentél...gyere,most menjünk el,nem szeretném hogy megfázz!!!-szólt aggodalmasan,azzal  rámnézett,és csokibarna szemében tisztán láttam a feszültséget.

-Nem akarok elmenni! Itt akarok lenni,és meghalni!-mondtam suttogva

-Ne! Ne mondj ilyeneket! Te nem hallhatsz meg!!-mondta határozottan-Szüksége van rád mindenkinek! És különösen Jessnek. És nekünk is,nagyon megszerettünk Nessa,igérd meg hogy nem csinálsz semmi őrültséget!!!

-Hogy találtál meg?-kérdeztem,s közben megtöröltem vörös szemeimet

-Nem tudom. Mintha egy hang mondta volna,hogy itt talállak.

-Annyira hiányzik..-és újra kitört belőlem a sírás,ahogyan ránéztem a sírkőre,és az azon lévő képre,melyen egy gyönyörű nő formája volt látható.

-Csss,ccssss...-hallgattatott el,s óvatosan, átkarolt gyengéd karjaival.

Én mélyen beszívtam csodás illatát, és csak zokogtam a mellkasán. Annyira máshogy viselkedett velem,annyira gyengéd,és kedves volt. Nem úgy mint Brad. Ő más lett. De erre most nem akartam gondolni. Semmit sem akartam,csak sírni. Örökké sírni,és sírni....

4 fejezet

A hajnalra ébredtem. Vizes testem,ott hevert Tom mellkasán,s ő szorosan magához ölelt.

-Felébredtél?-kérdezte halkan, és én máris jobban érteztem magam hogy hallhatom tökéletes hangját.

-Igen. Te nem aludtál?-kérdeztem kábultan,mert nem tudtam hozzászokni csodálatosságához. Nem tudom,mi történt velem,de mikor a közelemben volt teljesen más voltam. Egy másik ember. Nem az,aki egy bandához tartozik,és életcélja az,hogy eltávolítsa a mostohaanyját az útból,hanem egy érzelmes,törékeny lány...Gyorsan elhesegedtem ezeket a gondolatokat,ilyesmire még csak nem is gondolhatok,hiszen nekem van barátom,és szeretem is bármilyen furcsa is jelenleg.

-Nem-szólt könnyedén.-Én a te álmodra vigyáztam..-és rámkacsintott elbűvölően.

-Óóóó,köszönöm-és akaratom ellenére elmosolyodtam.

-Na,figyelj...szerintem haza kéne hogy menj....-mondta lágyan

-Nem!!! Nem akarok hazamenni!-ellenkeztem

-De...tudod mit? Jólvan. De biztosan éhes vagy,ugye?

-Hát,eléggé..-válaszoltam a kelleténél hamarabb,erre elnevette magát.

-Oké,akkor üljünk be a kocsimba,és menjünk harapjunk valamit egy étteremben.Meghívlak. Mit szólsz? Ugye tudod,hogy ez egy visszautasíthatatlan ajánlat. Nem mindenkinek mondom ám ezt!!!-mondta mosolyogva,és én szokás szerint majdnem elolvadtam tőle.

-Mivel majdnem kilyukad a gyomrom,rendben van.-mosolyogtam-Egyáltalán nyitva van már valami ilyenkor? Hiszen nem lehet több hat óránál..

-Nyugi,ismerek egy nagyon jó helyet,ahol éjjel-nappal nyitva vannak-kacsintott rám ismét.

-Oké,akkor menjünk,de előtte megkérhetnélek valamire?...-próbálkoztam

-Persze,amit csak szeretnél.

-A tegnapi,vagyis az éjjeli dologról,hogy itt találtál,és hogy...-vettem egy nagy levegőt-eléggé kiborúltam..kérlek ne szólj semmit apunak,és Jessnek sem rendben?

- Ahogy akarod..-sóhajtott- Kettőnk titka marad!!!

-Köszönöm!-mondtam gyengéden

-Nincs mit.

Azzal elindultunk a kocsija felé.Kevesebb mint negyed óra alatt odaértünk ahhoz az étteremhez,amiről beszélt. Amikor beléptünk, elakadt a szavam. Gyönyörű hely volt,elegáns,mégis kellőképpen vad. A falak változatos szinűek voltak,mindegyik más. Csodás,hosszú üvegablakai voltak, és ezeken fantasztikusan szép ábrák. A függöny tűzvörös volt,a szőnyeg fekete. Minden asztalon selyemterítő és vörösrózsa pompázott.

-Jóreggelt Mr.Kaulitz!!-jött oda hozzánk egy pincér.-Örülök hogy ismét látom!

-Jóreggelt Mark!-szólt Tom bársonyos,és udvarias hangon-Én is örülök hogy látlak! Hogy s mint?

-Jól köszönöm,és ön?

-Remekül. Ő itt egy barátom,Nessa.-és rámnézett bámulatos mosolyával

-Jóreggelt!-köszöntem halkan

-Jóreggelt kisasszony! Örülök hogy megismerhetem.

Azután Mark elvezetett minket egy asztalhoz. Szerintem a legszebb volt mind közül,és az étterem legjobb pontján is volt,egy kis zugban,ahol nem látott minket senki,csak ketten voltunk. Hamar rendeltünk,és megreggeliztünk.

Mivel még mindig nem akartam hazamenni,olyan mentségre hivatkozva,hogy nem akarok senkivel sem veszekedni,bár az igazság más volt. Tommal akartam lenni. Ő el tudott mindent felettetni velem,legalábbis egy időre. Nem akartam tőle külön lenni,de tudtam hogy nem lehetek mindig vele...és nem is szabad,egyáltalán nem szabadna,de nem érdekelt!!! Ezért hát,Tom felajánlotta,hogy menjünk el hozzájuk és legyünk ott ma.Könnyedén belementem.

A házuk nagy és gyönyörű volt. Pont mint ő és Bill.Megismerhettem az anyukáját,Simonet és a nevelőapját Gordont.Mindketten nagyon kedvesnek és jóembernek bizonyultak. Ezután Tom megmutatta a házat,és késöbb felmentünk a szobájába.

-Ez a te szobád?!- szólaltam meg csodálkozva.

-Igen,miért? Mi a baj vele?-kédezte ártatlanul.

-Semmi,vagyis...Úristen! Életemben nem láttam ekkora szobát!! Nálunk kb. három szoba ekkora!!-ámuldoztam

-Hát,télleg elég nagy,és tágas....de nekem kell is a hely.

Ez igaznak bizonyult. Egy négyzetmétere sem volt üres a szobának. Minden a helyén ,és még így is tele volt. Ami  rögtön feltünt a szobában, az az óriási franciaágy volt és a zongora,na meg a rengeteg gitár. A hatalmas ágy felett,egy 1x egy méteres bekereteztetett kép volt,rajta Bill és Tom...

-Húú,nagyon jó ez a kép rólatok!!-mondtam halkan,de tényleg szép kép volt,hangsúlyozta a testvéri szeretetet,és kettejük szoros kapcsolatát.

-Köszi,Bill szobájában is ugyanez van kinagyíttatva......és amúgy mit szólsz a szobámhoz? Tetszik?-kérdezősködött

-Igen,szerintem tök jó!!! ......Zongorázol?-kérdeztem tőle,és közben a bámulatos zongorát néztem a szoba egyik sarkában.

-Őőőő,igen....-mondta kissé zavarban.

-Játszol valamit?-kérleltem..-Szívesen meghallgatnám!!

-Hát..oké,ha akarod..-ezzel odament a zongorához,és én utána...

A játéka egyszerűen elbűvölt,mint ő maga. A keze csak úgy suhant a billentyűkön. Soha nem hallottam még senkit így zongorázni. Az egyik számukat játszotta,a „Zoom into me -t".

-Fantasztikusan játszol!!-csodálkoztam-Hogy tanultál meg ennyire jól zongorázni?

-Nem nehéz...de örülök hogy tetszik =)

A nap hamar elmúlt. Mindent megmutatott,és jól elvoltunk náluk.Estefelé csatlakozott hozzánk Bill,aki örömmel látta hogy semmi bajom sincs a tegnapi miatt....

Én szinte már el is felejtettem. Tommal annyira könnyű volt nevetni.Annyira könnyű volt jól érezni magam vele. Lexivel és Billel is jól éreztem magamat,de Tom  valahogy más volt. Ő..-Nem!! Hesegettem el a gondolatot este,még mielőtt komolyabban belegondolhattam volna mit is érzek. Számomra ott volt Brad...és én szerettem őt.

Sokáig nem jött álom a szememre miután elválltunk barátaimmal. Gondolkodtam,de ha valaki megkérdezné hogy min,nem tudnék neki válaszolni....

.......Reggel korán felkeltem,és nem tudtam hol is vagyok,mert most különösen erős volt képzeletem világa....

Most először álmodtam Tom Kaulitzal.....

-Nessa!-szólt egy hang,és már nyílt is az ajtó.

-Mit akarsz? Miért jöttél be a szobámba?-mondtam ellenszenvesen Melindának..

-Csak szólni akarok,hogy elmentem vásárolni,és hogy apád csak késő este jön.

-Meglepő..és mondd csak,ki pénzéből mész ?A tiedből?

-Az nem rád tartozik...-hangzott a válasz félvállról.

-Hát persze hogy apáéból..most menj! Húzz ki innen!!!-és kidobtam a szobámból.

Már nem érdekel semmi,csak engem hagyjanak békén...-gondoltam magamban,és gyorsan visszabújtam a meleg ágyamba..Késöbb bejöt hozzám Jess,és megvitattuk mit fogunk felvenni holnap,hiszen kezdődik az iskola...Aznap nem találkoztunk Billékkel. Koncertezni voltak New Yorkban....

A másnap szörnyű volt. A sulit utáltam,és rossz napom is volt. Szerencsére hamar vége lett,és aztán átjött Bill,Lexi,és persze Tom. Nagyon jól szórakoztunk együtt,de valahogy Jess furcsa volt....Aztán minden nap ilyen lett. Múltak a napok,és csak azt vettem észre,hogy már egy hét is eltelt. A suli szarul ment,minden nap elkéstem, és a jegyeim már szörnyűek voltak.Míg Jess,a született jó tanuló volt. Mindig is ő volt a suliban a jobb,és a magánéletben is ő a jókislány. Én mindennek az ellentéte vagyok. De mi így teljesen kiegészítjük egymást..................

Egyik nap,amikor már hazaértem a suliból,és az esti veszekedésen is túl voltunk Melindával és apuval,csörgött a telefonom....

-Hello!-szóltam bele fáradtan.

-Szia Nessa!-üdvözölt Tom örömmel teli hangon-Mizujs?

-Óó,szia...semmi különös,és veled?

-Minden oké,figyelj csak,ráérsz? Mert arra gondoltam,elmehetnénk sétálni egyet vagy valami,hiszen régen beszéltünk már ketten...mit szólsz?- kérdezte ellenálhatatlan hangon,és én bármennyire is igyekeztem,nem tudtam nemet mondani neki,és nem tagadom,nem is akartam...

-Oké! Benne vagyok! Találkozzunk,hm..a házunk előtti parkban fél óra mulva,úgy jó lesz?

-Tökéletes!-mondta meggyőzően..

-Rendben,akkor fél óra mulva,szia!

-Szia!-és lerakta.

Azzal én elkezdtem készülődni,ugyanis már pizsamában voltam,és így nem találkozhattam Tommal.

Amint elkészültem,kimentem a parkba..Tom már ott várt rám,és én majdnem meghaltam az ámulattól amikor ránéztem. Alsótestén egy lógó farmer volt,mint megszokottan,de felsőtestét csak egy fehér trikó takarta,melyből kilátszottak csodálatos izmai. Barna bőréhez fantasztikusan passzolt a fehér. Mikor látta hogy nézem,elnevette magát,amitől én még jobban közeledtem az infartushoz.

-Szia!!-köszönt nevetve,látva kikerekedő szemeimet.

-Őh..szia..-mondtam szinte suttogva,de közben végig őt néztem.

-Héé,ilyen szörnyűn festek..?-kérdezte kissé zavarban

-Nem!-vágtam rá nagyon hamar-Nagyon jól nézel ki..így....

-Kössz! Te is szép vagy,mint mindig!- újra elmosolyodott,és végigmért amitől én tiszta vörös lettem. Pár perc múlva elindultunk sétálni egyet. Jó nagy kerülőt tettünk a városban,és közben jókat beszélgettünk minden féléről....

Az este gyorsan telt...mint mindig mikor vele voltam. Régen voltunk csak így kettesben. Ilyenkor észrevettem magamon azt,hogy van életkedvem. Mikor vele beszéltem,mikor őt hallgattam,ha csak némán mentünk egymás mellett,akartam élni!! Nem azért hogy Melindát  megállítsam,nem azért hogy a bandának éljek..hanem miatta,kizárólag érte! Rájöttem,hogy feltétel nélkül,és visszavonhatatlanul beleszerettem.....................

-Hát,megérkeztünk...-mondta már a házunk kapujában fél egykor,mikor hazakísért.

-Aha..-válaszoltam szomorúan,hogy el kell válnom tőle..

Ekkor közel lépett hozzám,arca egy centire volt az enyémtől,éreztem lehelletének édes ízét,amitől összefutott a nyál a számban.

-Nessa...-szólt halkan szenvedéjesen,és én meg sem tudtam szólalni.-Olyan lány vagy,aki megmozdított bennem valamit..nem tudom hogyan,és nem tudom mikor..

-Tom...-mondtam suttogva-nekem..

-Szeretlek!!!-vágott közbe,és puha,lágy és tökéletes ajkát,gyengéden az enyémhez nyomta....

Soha nem éreztem még ilyet! Senki nem csókolt még meg így,és nem váltott ki belőlem ilyen rekaciót. A pulzusom az egekbe repült,és a szívem vadul kalimpált,szinte szabad füllel hallható volt. Móhón csókoltam,nem akartam elengedni..Ő a csípőmre rakta a kezét,amitől a testem mégjobban felhevült...Szenvedéjesen,vadul,mégis annyira gyengéden és bámulatosan csókolt..Egy órán át itt csókolóztunk,nem bírtuk elengedni egymást!Mindkettőnkben,régóta lappangott már ez az érzés,de eddig egyikőnk sem merte kimondani vagy kimutatni..de most,hogy végre megtettük,lehetletlen volt abbahagyni......

-Jóéjszakát! Remélem velem álmodsz majd!-szólalt meg végül,és egy puszit nyomott az arcomra,majd elment...

Én megrészegülve,bekászálódtam a házba,most senki sem vehette el a jó kedvem. Egyenesen Jesshez mentem,el kellet újságolnom neki a hírt,hogy szerelmes vagyok Tom Kaulitzba.....

Halkan bekopogtam az ajtón,de nem bírtam a válaszig várni,rögtön be is nyitottam..

-Képzeld!! Remek hírem van..-tértem rögtön a lényegre.

-Szia neked is..!-nevetett jó kedvemen..-Na mi az? Neked is ilyen jó a kedved??

-Nekem is? Mért még kinek?-érdeklődtem

-Nekem!!! Hírem van!! Szerelmes vagyok!!!!-mondta kissé zavarban,de nagyon boldogan.

-Hát ez remek hugi!!!-ujjongtam-Ez fantasztikus!! Én is!!! Annyira,amennyire soha!!!!! Na de elöször te mesélj...ki a szerencsés jelölt?-faggatóztam

-Ő......Tom....beleszerettem...szerelmes vagyok Tomba!!!

Megszólalni sem tudtam..hirtelen jó kedvem elszállt. Mintha a világot törték volna össze bennem....Ez nem lehet! LEHETETLENNNNN.......................

5 fejezet

-Na? Mit szólsz Nessa? Hát nem csodálatos?-újjongott hugom.

-De..az,remek!-ennyit bírtam kibökni,és a következő másodpercben már menekültem ki a szobából,beszáguldottam a sajátomba,és magamra zártam az ajtót. Senkivel sem akartam beszélni.Most,mikor végre boldog lehettem volna,mikor kezdett ez az egész újra..élet szerű lenni,akkor minden kicsúszott a kezemből. Az ikertestvérem,akit a legjobban szerettem a világon,hogy árulhatnám el? Hogy mondhatnám meg neki,hogy szerelmes vagyok abba a férfiba,akit ő is szeret...?!! Nem,ez az egész egy rossz rémálom! Ez nem történhet meg,nem lehet ennyire kegyetlen az élet!-próbáltam menteni a helyzetet magamban,és közben eláztattam könnyeimmel a párnát.Fanni gyötört pofával jött oda hozzám,nem szerette ha sírok.De én nem tehettem mást,sírtam és sírtam órákon át...Késöbb,mikor már nem tudtam még sírni sem,szokásomhoz nem híven,előkerestem a gyógyszeres dobozomat és bevettem egy altatót.

Nyugtalanul aludtam éjjel.. Az ébresztőmre keltem fel reggel. Gyorsan felöltöztem,most kivételesen nem akartam elkésni a suliból,le kellett valamivel foglalnom magamat. Mielőtt kiléptem a szobámból,egy gyors pillantást vetettem önmagamra a tükörben,de hamar meg is bántam. Egy lélektelen szörnyeteget láttam, aki ott „támadja" testvérét,ahol tudja hogy a legjobban fáj neki...

-Elkészültél már nővérkém?-szólt egy lágy hang az ajtó túloldaláról.

-Egy perc,és megyek,várj meg lent!-utasítottam Jesst,aztán próbáltam eltüntetni a vörös szemeimet,és a lila karikákat alóla...

Mikor már elfogathatóan festettem,lementem a lépcsőn és ott földbegyökerezett a lábam. Bill,Tom és Lexi ott beszélgettek Jessel a kanapén.

-Szia Nessa!-üdvözölt Tom határtalan boldogsággal.

-Hogy vagy?-kérdezte Bill mosolyogva,határozottan tudott az eseményekről...

-Jól..-mondtam rossz kedvűen,nem akartam őt látni...

-Minden rendben?-szólt Lexi aggodalmasan..

-Aha..amugy hogy hogy itt vagytok?-kérdeztem kelletlenül

-Miért? Baj?-Bill meglepetten,hiszen eddig mindig örültem nekik-Zavarunk??

-Csak el akartunk kisérni titeket a suliba,persze ha nem akarod..-mondta Tom zavartan.

-Felőlem...-szóltam békésen,felvettem a dzsekimet és elindultam kifelé,persze zuhogott az eső.

-Ne vigyünk el kocsival?-kérdezte Lexi-Engem úgyis furikáznak a srácok..

-Inkább gyalogolnék...-mondtam halkan,és elindultam a szakadó esőben. Az eredeti tervem módosult,nem mentem be a suliba.

Csak mentem,azt sem tudtam hogy hova,és azt sem hogy minek,de mentem. Mindent el akartam felejteni,az egész világot,de legfőképpen őt.

Délután,teljesen elázva elindultam haza. „Majd valahogy beadom apunak hogy suliban voltam"-gondoltam. Sikerült is. Amint hazamentem,gyorsan felsurrantam,és átöltöztem majd megint eljátszottam a hazatérést,és Melinda meg persze apu is mindent bevett. Mikor már „véglegesen" felmentem a szobámba,ismét magamra zártam az ajtót.Lefeküdtem az ágyamra,és a könnyek megint csak folytak az arcomon,szépen,sorban, egymást követően. Az életem semmit sem ért,megint.........

Halk kopogás hallatszott az ajtón.

-Nyitom!-mondtam csendesen,és remegő hangon,majd kinyitottam.-Mit keresel itt?-kérdeztem dühösen,nem akartam őt látni,vagyis ezt próbáltam épp bebeszélni magamnak.

-Látni akartalak-szólt Tom válasza egyszerűen.-Bejöhetek?

-Gyere..-és leültem az ágyamra,ő becsukta az ajtót,és csatlakozott hozzám.

-Mi a baj? Mi van veled?  Mit tettem? Tegnap még...-kezdte óvatosan,fantasztikus hangján,,

-Felejtsd el!-szóltam határozottan-A tegnapi nap..nem tudom mi történt velem,de hagyjuk,oké? Mintha meg sem történt volna...

-Mi? De..Nessa,én komolyan mondtam mindent. Szeretlek!-mondta fájdalmas hangon,és én azt hittem szeget fernek a szívembe.Annyira rossz volt ilyennek látni..miattam.

-Tom! Nekem ott van Brad,és én szeretem! Sajnálom hogy ..ami történt,de én ..-nyeltem egy nagyot,hogy ki bírjam mondani-nem szeretlek!-a hangom nem volt több suttogásnál,és teli volt fájdalommal,csak reménykedni bírtam hogy nem veszi észre,óriási hazugságomat.

-Hazugság! Ha nem szeretnél,nem csókoltál volna úgy,....vággyal,érzelmekkel,szenvedéjjel teljesen!-mondta határozottan,de mégis oly gyengéd volt,hogy allig bírtam ki a közelében.

- Nem! Nem hazudok. Sajnálom...-láttam rajta,hogy kezd meginogni,és kezdi elhinni amit mondok,ekkor felkeltem hogy ne kelljen a szemébe néznem.-Vagyis rosszul fejeztem ki magam...szeretlek,de csak úgy mint Billt. Mint egy nagyon jó barátot,de köztünk sosem lesz ennél több!

-Vagyis,te csak végig játszottál velem?!...-ez inkább kijelentés volt mint kérdés.A lelkem azt hittem szétszakad,annyira fájt amit mondott,de tudtam hogy ha ezt ráhagyom akkor gyűlölni fog,és semmi perc alatt elfelejt.Így hát,lassan bólintottam,mert a torkomon egy hang ki nem jött volna.

-Kössz szépen!-ezzel felkelt és elment,én pedig összerogytam,és csak ömlöttek a szememből a könnyek.

..........A napok üresen teltek. Minden nap,csak egy újabb reményt ölt meg bennem,mert láttam ahogyan Jess,próbál közelebb kerülni Tomhoz,bár ő semmi jelét nem adta,hogy észrevette volna hogy mit is szeretne elérni a hugom. Engem került,és azthiszem jobb is volt így.Lexivel sem jártam már össze. Bill sem beszélt velem túl sokat,mikor összefutottunk megkérdezte hogy vagyok,aztán mentünk a magunk útjára. Én visszatértem a bandához,és elkeztük tervezni a rablást,és mindez másfél hét leforgása alatt.................................

Pénteken éjjel épp mentem haza,mikor kicsit megszédültem és leültem az egyik játszótér hintájára amely útbaesett. A fejem zakatolt, és hányingerem is támadt.Mostanában sokszor előfordult velem ez a rosszullét,bár az okát nem tudtam,de sejtettem. Elvonási tüneteim vannak,de nem rossz dolog miatt. Egy különleges kábítószerem volt,melyből nem tudtam csökkenteni az adagot,és idővel csak folyton nőtt a vágyam iránta. Ezt szerelemnek hívták. Nem bírtam tőle elszakadni. Egyszerűen nem ment. Mindig rá gondoltam. Annyira hiányzott a társasága,hogy az már komoly fizikai fájdalmat,és rosszullétet okozott. De nem csak az övé. Billel és Lexivel sem töltöttem már együt az időmet,valószinüleg mind utáltak az miatt amit „Tommal tettem". Ők is hiányoztak. Az az idő mikor együtt voltunk mi öten,életem legszebb időszaka volt....-és megint. Újra egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Minden éjjel úgy aludtam el hogy sírtam,és minden reggel úgy is keltem. Sebesen közeledetem a depresszió felé. A szívem minden percben sajgott,azért az emberért aki a világot jelentette nekem......

Lépteket hallottam a hátam mögül,és rémülten,gyorsan megfordultam....

-Szia!-szólt egy mesteri hang pár lépésnyire a hinta mögött.

-Bill!!!!-és nem bírtam tovább. Felkeltem,és a nyakába ugrottam.Annyira hiányzott,és most hogy itt volt,ebben a gyenge pillanatomban,nem bírtam játszani...-Annyira hiányoztál!-mondtam zokogva.

-Te is nekem Nessa,te is nekem.-és közben magához ölelt,és én olyan boldog voltam egy percig,hogy most itt van velem.-Hogy vagy? Mit keresel itt?

-Hát,hazudnék ha azt mondanám hogy jól vagyok....de ez nem fontos..

-De nekem igen!-szólt rám határozottan- Én,hogy őszinte legyek,nem értem ezt az egészet! Ami másfél hete történt közted,és az öcsém közt..mi folyik itt Nessa?-kérdezte gyengéden

-Bill én...-ennél többet nem bírtam mondani.

-Ne sírj! Minden rendben lesz,oké?! Modd el,mi bánt,hogy mi a baj,és én segítek!

-Nem!-zokogtam-Ebben nem tudsz! Senki sem tud,maximum ha kitépi a szívemet,és megöl.....

-Nyugodj meg!-és még szorosabban,és gyengédebben magához ölelt,és én nem bírtam semmit mondani,csak sírni...

-S..sze...szeretem!!-ennyit tudtam végül kiszorítani magamból.-Szeretem Tomot!

-Tudtam!-mondta felszabadultan-Biztos voltam benne,de akkor meg..miért?

-Jess...ő is..beleszeretett Tomba..én,nem bánthatom meg érted?! Annyi mindent tett már értem,és az ikertestvérem..nem tudom ezt tenni vele!-aztán óvatosan elhúzódtam tőle,hogy ránézhessek.Az arca megnyugtatott.

-Értem már....mindent értek,és azt is hogy ezt mért nem mondtad el Tomnak.... sajnálom Nessa!!-és csokiszinű szemében láttam hogy őszinte,hogy tényleg szenved miattam,és főként Tom miatt. Ezek szerint még mindig szeret.....

- Mást nem tehettem Bill!....

-Tudom!

-Miért? Miért kellett a hugommal ugyanabba a férfiba beleszeretnünk?!-és újra kitört belőlem a sírás...

-Nem tudom...fogalmam sincs!-mondta eggyüttérzően

Aztán még ott maradtunk a játszótéren,és hosszú órákig beszélgettünk. Attól az éjjeltől fogva, Bill volt a legjobb barátom,az egyetlen támaszom.......

6 fejezet

„Végre szünet" és kimerülten hullottam le az ágyamra,miután elválltam Billtől,pontosan húsz perce.

Olyan jó volt vele beszélgetni,jó volt végre valakinek kiönteni a lelkem. Elmondani hogy mit is érzek valóban,és hogy mit szeretnék,meg hogy miért nem tehetem..

Aznap éjjel sikerült kialudnom magam. Bár a beszélgetésünk felkavart,marta a Tom által okozott sebeket,melyek iszonyú mélyen voltak eltemetve bennem.

Későn keltem fel,csak délben. Úgy döntöttem lustálkodom még egy kicsikét,de lentről dörömbölést hallottam,így hát gyorsan magamra kaptam a köntösömet és lementem.

-Ó,jó reggelt kicsim!-szólt apám,mögötte Melinda két nagy bőrönddel és mellettük Jess.

-Jó reggelt,ömm mik ezek a bőröndök,talán..?-kezdtem örülni hátha kirakta Melinda szűrét de a mosolyukból látva ez ki volt zárva..

-Elutazunk apáddal!!!-ujjongott Melinda,és az arca csak úgy csillogott a pénz szórás lehetősége miatt.

-Remek.-ennek most tényleg örültem,mert mostanában semmi kedvem sem volt veszekedni,örültem hogy még egyáltalán van erőm élni...

-Épp most indulunk. Ha nem ébredtél volna fel,akkor megvártuk volna,hogy elköszönhessünk!-és egy puszit nyomott az arcomra,aztán Jessére.-Vigyázzatok magatokra csajok! Ja,azért majd a nagyi néha rátoknéz..-és elmentek. Én pedig nagyon örültem neki hogy két hétig nem lesznek otthon,és csak a miénk a ház.

-Na,ez csodás! Végre szabadok vagyunk,legalább egy kicsi időre!-mondta Jess örömmel.

-Igen,tényleg jó.-mondtam kicsit még fáradtan..

-Na,ha nem baj,én lelépek Tomékkal találkozom. Pápá-és elment.Egyedül maradtam a házban,és nem is csináltam semmit egész nap csak a TV előtt punnyadtam. Semmihez sem volt energiám.  Jól kisírtam magam,hogy este még véletlenül se törjön rám a sírás,mert Braddel volt találkozóm...

Nyolc óra felé,mikor már besötétedett,felöltöztem,kisminkeltem magam és elindultam abba a parkba,ahol megbeszéltük hogy találkozunk. Ma telihold volt,és az egész ég be volt borítva csillagokkal. Mikor odaértem,ő már várt rám.

-Szia cica!-mondta vágyakozva,amikor végigmért.

-Hello..-szóltam nemtúl lelkesen,mert nem sok kedvem volt vele lenni,de beszélnünk kellett..-Figyelj csak! Beszélni szeretnék veled,erről a..rablásról!-vettem egy nagy levegőt hogy folytatni bírjam.-Szerintem nem jó ötlet! Mi lesz ha lebukunk?! Mind mehetünk a sittre! Ráadásul teljesen biztos vagyok benne,hogy ha gáz lenne Perikoék mindent ránk fognának...Hagyjuk ezt Brad!-próbáltam győzködni,hogy nehogy még az elején leintsen-Mi nem vagyunk tolvajok!

-Na figyelj ide! Egyenlőre még én vagyok a főnök,és nem te?! Vagy talán igen?-kezdett rá határozottan,és ellenségesen

-Nem. Természetesen te vagy a főnök,de ezt nem csak én látom így,hanem mindenki! Egyikünk sem akar belekeveredni egy idióta rablásba!

-Te vagy az idióta,ha azt hiszed hagyni fogom hogy le beszélj! Én így döntöttem,és neked és mindegyikőtöknek ezt el kell fogadni!

-Rendben van. Ahogy akarod! Akkor kiszállok! És ami köztünk volt,annak is vége...-és megfodultam, el akartam indulni,de utánam kapott,és annyira megszorította a kezemet,hogy az komoly fájdalmat okozott.

-Nem-nem édesem! Mielőtt elmész,még az enyém leszel! Több mint egy évet vártam,többet nem fogok!!!-mondta élesen és magáhozragadott erősen, és elkezdte szétszakítani a ruhámat,majd csókolgatni a nyakam......

-Ne!!-kiabáltam-Engedj el! Segítség!Valaki segítsen!!!!-könyörögtem segítségért,de senki sem járt arrafelé,elhagyatott része volt a városnak.

-Innen nem menekülsz!-és egyre erőszakosabban csókolta jéggé dermedt testem,én pedig undorodva próbáltam kiszabadulni vaskos kezei közül,de túlságosan gyenge voltam hozzá képest. Ráadásul amit tudok,a verekedéseket illetően,mindenre ő tanított szóval esélyem sem volt ellene...

Sikítoztam,ordítottam,de senki sem hallott meg,vagy csak nem akart senki segíteni.A felsőm már darabokban hevert,felül már csak egy melltartó volt rajtam,mikor egyszercsak egy árnyékot láttam közeledni,mely hirtelen leütötte Bradet,akinek kiestem kezei közül. Ekkor megláttam hogy ki az,és leblokkoltam..

-Jól vagy?-kérdezte egy mély és ijett hang,és odajött hozzám,Bradet arréb lökve.Tom állt ott aggodalmasan és feszülten.

-I..igen..-allig bírtam megszólalni. A rémület eluralkodott rajtam,és az..hogy újra ennyire közel volt hozzám,teljesen megőrített.

-Biztos?-kérdezte gyengéden,és egy percre olyan volt,mintha semmi sem történt volna ami miatt gyűlölnie kellene..

-Azt hiszem...-most vettem csak észre hogy reszketek.Felsőtestem szinte mesztelen volt,és a farmerom is cafatokban volt már. Ekkor ő levette a pulcsiját,és rám terítette. Az illata csodálatos volt mint mindig,és én beszívtam mélyen,hiszen ki tudja mikor fogom újra ezt érezni...

-Gyere,hazaviszlek...-mondta ridegen,és felsegített.-Elég messze van a kocsim,el tudsz addig jönni,három sarok...?!

-Menni fog...-és elindultam,de hamar megszédültem és ha nem kapott volna el,hamar a földreestem volna...

-Vigyázz!!!!-szólt rám parancsolóan,és hangjában ott rejtőzött az aggódás.-Mi történt? Hogy tudta volna ez a szörnyeteg...undorító!!!!! Egy idióta állat,hogy tudtál te ezzel járni?!

-Nem tudom...soha nem hittem volna,hogy képes lenne..megerőszakolni...-mondtam kétségbeesetten és undorodva-de talán..pont az volt a baja,hogy szakítottam vele.....

Erre nem szólt semmit,csak bólintott egyet,és mentünk tovább. Nagyon hálás voltam érte hogy megmentett,de nem tudtam mit mondhatnék...Annyira szerettem volna megmondani neki az igazat..és odabújni hozzá..

-Köszönöm!-szólaltam meg végül,őszintén,hálával tele..-Ha te nem jössz,nem tudom mi történt volna....

-Szivesen....-láttam az arcán hogy folytatná,de nem merte...

Ahogy ott volt mellettem,ahogy rámnézett,amikor hozzámért..ezt már nem bírtam,nem tudtam így a közelében lenni,egyszeűen nem ment. A sírás ismét fojtogatott...

-Sajnálom,hogy úgy viselkedetem veled...nem tehetsz róla hogy,nem szeretsz...-mondta végül,mire én elképedtem. Még ő kér tőlem bocsánatot? Még ő sajnálja? Itt már nem bírtam. A könnyek szinte zúdultak ki a szememből,már látni sem láttam tőlük,és hirtelen megálltam,és összerogytam a betonon a járda szélén.

-Mi az?-rémült meg-Most mit mondtam?

De én meg sem tudtam szólalni a sírástól egy darabig......

-Semmit-nyögtem ki nehezen,fulladozva-csak...Tom,én..nem tudok neked már hazudni..

-Akkor ne tedd!-jelentette ki lágyan,bársonyos,ellenálhatatlan mély hangján.

-Szeretlek!-mondtam ki,és elfordítottam a fejemet,nem akartam a szemébe nézni....

-Ezt nem értem..-szólalt meg pár perc csend után.-Ha szeretsz,akkor miért nem..? Mi folyik itt?-kérdezősködött.

-Jess..ő is..szeret téged Tom!..én nem bánthatom meg,az ikertestvérem! Nem tudom elmondani neki hogy én is szeretlek téged..-közben törölgettem a szemeimet,hátha sikerül abbahagynom a sírást,de nem ment...

-Tessék?!-lepődött meg szerelmem,és teljesen sokkos állapotba került.-Jess,szerelmes belém?!

Megszólalni nem tudtam,ezért bólintottam egy kicsit.

-Te jó ég! Akkor már értem,miért mondtad azt hogy nem akarsz engem..-gondolkozott el egy pillanatra,aztán szorosan a mellére húzott,és én csak sírtam. Olyan jó volt,hogy végre tudja az igazságot,de most mi lesz Jessel?..Mi lesz vele?.................

És ekkor felpattantak a szemeim. Álom volt az egész.....itthon ültem a TV előtt,és elaludtam.Tom még mindig gyűlöl, még mindig nem tudja az igazat.Valószinüleg éppen a hugommal van.

Ezt a tudatot képtelen voltam elviselni,ezért hát felkeltem és megismételtem multkori szokásom,és bevettem egy altatót. Aludni akartam,semmi mást,csak aludni,aztán meghalni.....................

7 fejezet

Kivételesen nem hatott az altató. Még azzal sem sikerült újra elaludnom,ezért  ami először a kezembe akadt azt felhúztam,megfogtam a kulcsomat és elindultam a sötétbe.....

A lábaim vittek magukkal,egy percet sem gondolkodtam hová menjek,majd valahol úgyis kilyukadok. Mire észbe kaptam már csak pár méterre voltam a stadiontól,ahol éppen a Tokio Hotel telt házas koncertje folyt. Akaratom ellenére,már a jegypénztárnál voltam,igaz a koncert már egy órája elkezdődött. Megvettem a jegyet,és besiettem.....A „Don't Jump-ot" játszották éppen,és én majdnem elsírtam magam. Sohasem láttam még őket színpadon. Annyira csodálatosak voltak így, mintha nem is emberek,hanem Istenek lennének. És ő...régóta nem láttam már,majdnem két hete. Mint mindig,ellenálhatatlan volt. Sírva néztem végig a koncertet,azt sem értettem hogy miért jöttem ide. Mikor vége volt,elindultam az öltöző felé,és könnyedén be is jutottam mivel Bill tegnap adott egy VIP jegyet,az öltözőhöz,ha el szeretnék jönni,de akkor ugyebár ez még kizárt volt. Ott áltam az ajtó előtt,mely elválasztott tőlük,és nem tudtam mit tegyek. Végül kezem döntött helyettem,és bekopogott. Tom nyitott ajtót.

-Hát te?-kérdezte ellenszenvesen,és majdnem újból kitört belőlem a sírás.-Mit keresel itt?

Mielőtt szóhoz juthattam volna,Bill kisegített.

-Én hívtam meg!-és már arrébb is lökte öccsét,és odajött az ajtóhoz,beengedett,majd átölelt.-Örülök hogy eljöttél!-mondta boldogan

-Én is. Nagyon jók voltatok!- mondtam őszintén,de a hangomat allig lehetett hallani.

-Na,gyere már beljebb!-kiáltott Lexi-Legalább megismerheted a többieket is!

Aztán bemutatták nekem Georgot,és Gustavot a másik két bandatagot. Ők is nagyon kedvesek voltak velem,mint mindenki..kivéve egy embert. Tom allig szólalt meg,és akkor sem hozzám,majd késöbb mindenki elment csak Bill és én maradtunk. A furcsa az volt, hogy Lexi egyáltalán nem féltékenykedett,lehet hogy mindent tud?!

-Nyugi!-szólalt meg végülis Bill-Nem mondtam Lexinek semmit..csak annyit hogy nagyon jó barátom vagy,és tudja hogy őt szeretem....

-Oké,kössz!-sikerült megnyugtatnia,ebből a szempontból. -Annyira ellenséges volt velem...-mondtam de nem is neki,inkább csak magamnak.

-Tudom,de értsd meg őt is! Azért teszi ezt,mert még mindig szeret! És szerintem....-itt elhallgatott.

-Fejezd be!-szóltam rá.

-Szóval,neki kéne döntenie. Rá kellene hagynod a döntés jogát! El kéne mondanod neki és Jessnek is az igazat,és majd ő választ. Gondolom megbírkózna vele...

-Bill! Ha elmondanám az igazat,akkor tönkretenném Jesst. Iszonyatosan szereti Tomot,és én nem tudom megbántani..-modtam fájdalmasan.

-Nálad is jobban?!

-Ezt hagyjuk,oké?

-Hát persze hogy nem. Nálad jobban nem szereti,idővel majd el fogja tudni felejteni,de te nem! Te magad mondtad ezt nekem tegnap. Ha igazán szereted,akkor hagyod,hogy ő döntsön az életéről!

Felálltam,és elindultam kifelé.Nem akartam ezt hallgatni. Tudtam hogy igaza van,de nem tehetem ezt a hugommal,nem menne......

Mikor meglátta hogy el akarok menni,gyorsan utánam kapott és a szemembe nézett.

-Sajnálom,nem akartalak megbántani,de te is tudod hogy nem beszélek hülyeséget! De jólvan..hagyjuk!  Inkább menjünk együnk egy..pizzát? Mit szólsz? Csak mert én éhen halok...és te sem úgy nézel ki mint aki halálra zabálta ma magát...

Elnevettem magam...

-Rendben, Meggyőztél,és  tényleg nem ettem ma sokat.Vagyis semmit.

-Na akkor húzzunk!-szólt könnyedén,és hirtelen jó kedve miatt,én sem tudtam már tovább szomorkodni. Azután elmentünk egy pizzázóba,és megettünk egy pizzát. Utána hazavitt,és felmentünk a szobámba.

-Jól berendezted. Tetszik! -szólalt meg mikor leült az ágyamra.

-Köszi,én még nem is láttam a tiedet!

-Majd nemsokára!-és rámkacsintott. Ő is elbűvölő volt,mint a testvére. Csak ő máshogy...legalább is számomra.

Sokat beszélgettünk ismét,és megint sikerült jól éreznem magam vele.Jobban mondva úgy éreznem,hogy élek.

-Tényleg,mi van a bandával?-kérdezősködött

-Ő,semmi. Mi lenne?!...-a jókedvem elszállt. Eszembe jutott,hogy pár nap múlva ki kell rabolnunk azt az üzletet, Egyáltalán nem akartam. És senki sem,csak Brad. Annyira más,olyan nagyravágyó,törekvő és erőszakos lett. Vagy mindig is ilyen volt,csak én nem láttam?!..

-Értem..-mondta Bill kis hatás szünet után.-Basszus,már fél kettő. Nem kéne aludnod már? Holnap suli nem?

-Ja,már vasárnap van,de egyébként nem. Őszi szünetem van két hétig.

-Jaj,ez tök jó,akkor majd csinálunk programot!!! És nem leges választ nem fogadok el,most közlöm!-szólt makacsan.

-Oké,oké.Értettem parancsnok úr!-viccelődtem,és próbáltam elfeledkezni a bandáról.

-Szerintem én lassan megyek..-mondta elgondolkodva Bill.

-Ne már! Ne menj el!-könyörögtem,mert tudtam hogy ha most elmegy,akkor megint csak sírni fogok,és gondolkodni,és azt nem akartam.-Maradj itt!!

- Ugye tudod,hogy nagyon meggyőző tudsz lenni ha akarsz?-poénkodott kissé kihívóan.

-Sokan mondták már.-nevettem vele. Aztán,csak arra emlékszem hogy átölelt,és én úgy elaludtam. Aznap éjjel az álmaim békések voltak. Tommal álmodtam,mint mindig de most minden rendben volt kettőnk közt,boldogok voltunk.

Mikor kinyitottam a szemem,még Bill karjaiban voltam de ő már ébren volt.

-Jó reggelt!-mondtam frissen.

-Jó reggelt!-szólt mosolyogva,és én a szublimáció felé közeledtem. Gyönyörű volt,mint általában.....-Jól aludtál?

-Aha. És te? Várj,aludtál egyáltalán?-kérdezősködtem

-Persze...-még mindig mosolygott.-Most keltem fel,őő..-ránézett az órájára-kb. tíz perce..

-Tényleg,hány óra?

-Fél egy múlt.-válaszolt nyugodtan,derűsen.

-Jézus! Ennyit aludtam!-ez megdöbbentett. Hiszen tegnap egész nap csak aludtam.

-Hát,aki tud!-ismét rám nevetett. Káprázatos,fehér fogai kilátszódtak ajkai közül.

-Hm. Akkor mind ketten tudunk!-és én is nevettem.-Nem vagy éhes?

-Ami azt illeti..eléggé!

-Én  is! Oké,menjünk harapjunk valamit! Rendben?

-Örömmel!...

Lementünk a földszintre,majd a konyhába. Az asztalon egy kis cetlit találtam.

„ Jó reggelt nővérkém! Én elmentem, találkozok Lexivel,és talán Tomékkal is. Szoríts!! Szeretlek,puszika: Jess"

Szorítsak,hogy sikerüljön becserkésznie Tomot...-vettem egy nagy levegőt,aztán kidobtam a cetlit a kukába és elkészítettem a reggelinket. Miközben ettünk Bill megszólalt:

-Figyelj csak!-kezdte- Ha kajáltunk,utána nincs kedved eljönni hozzánk? Megmutathatnám a szobámat!!

-Nem is tudom Bill. Biztosan összefutnék...vele is,és nem akarom hogy..szóval,nem hiszem hogy látni akarna!

-Hé! Hiszen nem hozzá jössz,hanem hozzám! És azt hívok el hozzánk akit akarok,és ő is. Ráadásul,őt nem érdekli ha mi haverkodunk. De az is lehet,hogy otthon sem lesz. Na!!! Léccives!-kérlelt lágyan.

-Jólvan.-sóhajtottam-Te is nagyon meggyöző tudsz lenni. Pontosabban,túl meggyőző!

Ezen csak nevetett. Miután megreggeliztünk,és el is mosogattam,meg lezuhanyoztam és átöltöztem elmentünk hozzájuk. A szülei dolgoztak,nem volt otthon senki. A szobája neki is lenyűgöző volt,mint Tomé. Valóban ugyanaz a kép van az ő ágya felett is...Az elrendezés hasonlít,csak itt sem zongora,sem gitárok nincsenek. Megmutatta fantasztikus CD gyüjteményét,mikor kopogást hallottunk,és a szívem majd kiugrott a helyéről,hátha az öccse az.

-Tessék!-szólt Bill derűsen,ő nem félt.

-Szia...sztok-nyitott be Tom nem túl lelkesen,látszott hogy nem szivesen lát.

-Hello!-mondtam,mert igenis eldöntöttem hogy ez így nem mehet tovább. Nem fogom hagyni hogy felemésszen a bánat. Mindent úgy fogok csinálni,mint mielőtt megismertem volna,az életem ugyanott fog folytatódni ahol abbamaradt,újra azért fogok élni hogy bosszantsam Melindát. Visszatértem. Sikerült. Újra az a magabiztos,erős és határozott személyiség voltam mint pár hete. Ettől feldobódtam,de a szívem nem engedett. Még mindig sajgott érte...

-Szia !-üdvözölte Bill boldogan.-Mizujs?

-Semmi.-felelt egyszerűen,és ledobta magát a bőrfotelbe.-Lexivel voltál éjjel?-kérdezte érzelgősen és viccelődve.

-Nem.....-válaszolt neki Bill még mindig lazán.

-Hát akkor? Kivel voltál,mert gondolom nem egyedül..

-Nessával......-mondta Bill,de látszott rajta hogy kicsit tart Tom reagálásától.

-Áhh,értem. Látom nagyon összemelegedtetek!-csattant fel,és abban a percben kiment.

-Utána megyek,oké?-kérdezte Bill.

-Nem! Hagyd! Inkább én. Az udvaron van?-szóltam határozottan,érzelem mentesen.

-Igen. Sok szerencsét,szükséged lesz rá!!!!

-Kössz,de ezzel nem nyugtattál meg!-és kimentem. Lementem a lépcsőn,egyenesen ki az udvarra. A hatalmas területen először nem találtam ,aztán megláttam az egyik medence szélénél,kezében gitárjával.

Elindultam felé,és ahogy közeledtem hallottam,hogy játszik a gitáron,és közben énekel. A hangjától elállt a szavam. Komolyan meggondoltam,hogy hagyom,és hallgatom még egy keveset. Éneke gyengéd,lágy,kedves,és szomorú volt.

Mély hangja,csak úgy süvített,és ostromolta az udvart. Csodálatos volt. Ellenálhatatlan,káprázatos,bámulatos,fantasztikus....Nem! Ezek nem elég jó szavak.Nem lehet szavakban elmondani,mit érzek ha a őt hallom.

Tudtam,ezt az embert,ahogy bátyját is,színpadra teremtették. Tökéletességében, szinte el is felejtettem miért jöttem utána. Akkor hirtelen észbe kaptam,és odamentem mögé,csak pár méter választott el tőle,de ő nem vett észre. Már tisztán hallottam,a „Durch den monsun-t" játszotta. Ekkor közelebb léptem hozzá,mire ő megfordult,és csodálkozás,zavar,és szenvedés látszott elképesztő arcán...

-Miért jöttél utánam?-kérdezte bársonyosan,és én allig kaptam tőle levegőt,megint elolvadtam látványától......

8 fejezet

Vettem egy mély levegőt,aztán próbáltam közömbösen felelni.

- Beszélnünk kell!-szóltam végülis határozottan.

- Nekünk? Mégis miről? Rólad és....Billről?- mondta ellenszenvesen.

-Igen! Pont erről..figyelj! Bill és én nagyon közel állunk egymáshoz és..-mielőtt mondhattam volna tovább, belevágott a szavamba.

-Azt vettem észre! De ne is haragudj,a részletek nem érdekelnek!-fordult el tőlem undorodva,és nekem majd megszakadt a szívem fájdalmától,és sajátomtól...

Akaratom ellenére,leültem mellé,és kezemet a vállára helyeztem.

-Tom!-kezdtem gyengéden-Lehet hogy nem hiszed el,de Bill és én csak barátok vagyunk. Nem tagadom,rettentően szeretem de csak mint barátot. A legjobb barátomat. Nekem ő tényleg sokat jelent,de nem úgy ahogyan te gondolod! Nem vagyok belé szerelmes!

-Ja,persze és ezt el is kéne hinnem,mi?-mondta gyűlölködve.

-Pontosan!!!! El kell hinned! Mert én csak az igazat mondom,és ha nem tudod elfogadni vagy megérteni akkor tudlak sajnálni!-ezzel felketem mellőle és elindultam vissza a házba...

Egyszer csak kezemen éreztem puha,lágy,és meleg bőrét. Szorosan megragadott,de nem erőszakosan. Mélyen a szemebe nézett,és láttam rajta a bűnbánást...

- Ne haragudj! Kérlek,én csak..csak szeretlek! És annyira nehéz elfogadnom hogy te mást szeretsz! Kínzó fájdalom gyötör a lelkem mélyén,és nagy féltékenység! Bocsáss meg! De hidd el,szenvedés így élni!

És ahogyan hallgattam miket mond...tudtam hogy igaza van,mert én is így élek! Nekem is ilyen,csak a tudat van ,hogy kellek neki,hogy szeret.

- Te ne haragudj. Én,sosem akartam hogy íg

Oldal: Történet
Tokio Hotel 4 ever !!! <3 - © 2008 - 2024 - monsoon.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat